2011. augusztus 15., hétfő

Részlet a Napló light 2. - Buborékvilág című kisregény 1. fejezetéből

Sziasztok!
Mához egy hétre, azaz augusztus 22-én hétfőn fogok jelentkezni a NL 2. első fejezetével. Addig hozok belőle egy kis ízelítőt. Az első fejezetet mindenki elolvashatja, majd a továbbiakban meghívóssá alakul a blog. Aki szeretne meghívót az írjon egy rövid levelet a baloghnehedi@gmail.com-ra. :) Elég annyi is, hogy " Meghívót szeretnék."
Továbbá és ugyanakkor... lehet szavazni a beérkezett borítótervekre a NL Facebook oldalán. Nagyon szépek lettek. Gyertek, mert segítenetek kell a döntésben! Egyedül nem fogok tudni dönteni.
Arrowmisi photo


És most... :) Jazz következik.


"Nagyinál nagyon nyugis az élet. Reggel korán kel, hogy megetesse a jószágot, és ez legalább két órán keresztül zajlik. Én addig szunyálok még egy kicsit. Az állatállománya főként baromfikból áll, néhány kacsa, liba és tyúk adja a zömét. A csoportosulás élén Gyurka, az impozáns kakaspéldány helyezkedik el. Többnyire úgy gondolja, hogy felettem is áll, ezért én csak söprűvel a kezemben merészkedek hátra, vagy Pecsenye védelmét igénylem. Hamarosan a libák is megnőnek, akkor még hatékonyabb fegyverzetre lesz szükségem a kertbe jutáshoz. A baromfikon kívül van egy disznó is, aki Szalonna névre hallgat. Minden évben van egy Kolbász, Hurka, Sonka, vagy Töpörtyű nevezetű egyed, akit karácsony táján feláldozunk a család jólétének oltárán. Kiskoromban borzasztóan sajnáltam szegénykéket, és már előre rosszul voltam a gondolattól, hogy a húsvétkor aranyos kismalacként érkezett, eladdig az udvarban cseperedő cocó, hamarosan a fazékban fő majd. Egyszer állítólag annyira a szívemre vettem a dolgot, hogy míg a röfike a rendfán lógott, én odabent lázas betegen feküdtem a szobában és nagyit ugráltattam, hogy erre meg arra van feltétlenül szükségem a teljes gyógyuláshoz. Mire megfőtt estére a leves, már kutya bajom sem volt. Akkorra a cocinak is mindegy volt már.
Mostanra rájöttem, hogy nagyi disznói igazán szerencsésnek mondhatóak. Sertésluxus körülményeket biztosít nekik. Külön konyhán vannak, szellős tornáccal ellátott, tágas apartmanban laknak, még élősködők ellen is teljes körű védelemben részesíti őket az ól felett fészkelő fecskepár. Ráadásul minden nap alapos hátvakargatásban van részük nagyi és a régi munkáskesztyűje által, mert nagyi állítja, hogy a komfortérzet elősegíti a húsképződést, sőt még ízletesebbé is teszi a húst. Szóval a cocik ígyis-úgyis kolbászként végeznék, hát miért ne élhetnének addig is királyként nagyi portáján.
Mire véget ér a reggeliztetési rituálé, én is kivakarodok az ágyból, tessék-lássék rendbe teszem magam, és következik az emberhízlalás. Szerencsére ennek nem lesz tor a vége karácsonykor. Remélem!
Sült sonka és tojás a minimum, utána egy kis mézes, vagy lekváros kenyér, mellé a forró fekete tea megadja a kezdődő nap alaphangulatát. A zöld bikinimről egy darabig biztosan lemondhatok. Ezután következik a kerti torna. Kapálás, málna-, ribizli-, bab- vagy zöldségszedés, gyomlálás, öntözés. A program változatos, és kimerítő. Nagyi nem kerít nagy feneket az ebédnek, mondjuk ilyen reggeli után felesleges is lenne. Inkább csak levest eszünk valami szénhidrátbombával. Kedvencem a frankfurti leves nagyi malomkeréknyi tepertős pogácsájával. Bele tudnék fulladni! És még nem említettem a rebarbarás lepényét.
Kora délután sziesztát tartunk, mint a mediterrán országokban. Aztán matiné kultúrműsor. Nagyi kedvenc dél-amerikai sorozata. Kihagyhatatlan. Ilyenkor megáll az élet. Lassan a rendszeres látogatói is tudják, hogy mikor nem szabad idetévedni. Csüng a képernyőn, néha felháborodott megjegyzéseket tesz, bekiabál, biztatja a pozitív főhőst, káromolja a negatívot, eközben én rejtvényt fejtek. Utána elmeséli, hogy ki kit csalt meg kivel, és kinek lett kitől törvénytelen gyereke. Nem mintha csillapíthatatlanul szomjaznék az infóra, de ha ez neki örömet okoz, miért ne.
Késő délután általában látogatást teszünk Gizi néninél, aki a legközelebbi szomszéd (mintegy 100 m-re lakik a falu felé). A nénikék gyors eszmecserét folytatnak a „csöpögős szappanbuborék” aznapi adásáról, majd borsót fejtenek, rebarbarát pucolnak, mákot, lencsét szemeznek és hasonló kétkezi munkával múlatják az időt, mint modernizált, idősödő Hamupipőkék. Emelkedett hangulatban beszélik meg a falu eseményeit, különböző okokból elszidják az elöljárók összes felmenőjét (ez meg az milyen lehetetlen egy firma volt, emlékszel?), sóhajtoznak az aktuális időjárás elviselhetetlen volta miatt, és további nyalánkságok. Szociológiai szempontból rendkívül érdekes lehetne, ha nem unnám közben szikkadtra az agyam. De ki fogom bírni, hiszen jószolgálati nagykövet vagyok, vagy mi?!
Cserébe a segítségért a múlt hétvégén Gizi néni eljött csirkét pucolni, mert én semmilyen körülmények között nem voltam hajlandó hozzányúlni a tetemekhez. Azért a jószolgálati nagykövetségnek is vannak határai."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése