2011. augusztus 29., hétfő

NL2. - 2. fejezet

Sziasztok! Fenn van a 2. fejezet, amit azok tudnak elolvasni, akik kérnek meghívót.

Szeretnél meghívót kérni?
Írj IDE!

Ha kértél már meghívót és mégsem kaptad meg, akkor jelezd kérlek! Köszi!

A 2. fejezet első bejegyzése:


Kóstoló a nagybetűsből

2011. július 18. hétfő
Szóval itthon vagyok. Az itthonlét a messzi távolból sokkal kellemesebb emléknek tűnt, mint ahogy mostani tapasztalatom mutatja. A tesóm sajnos nem változott meg alapvetően. Inkább csak rosszabb lett. Közben két napig számítógépes táborban volt, de az első nap rajtakapták a haverjaival, miközben a kísérő tanárnőt skubizták zuhanyozás közben. Ezt még el is nézték nekik, de másnap, amikor füves cigizésen csípték őket, kiadták az útjukat. Ugrott a sok befizetett pénz, és még anyunak sem volt nyugta tőle. Szerencsére a fejmosást és az utána bekövetkező, szükségszerűen fagyos légkört megúsztam. Apu kontra füvezős Peti. Micsoda transzgalaktikális ütközet lehetett, a végén egy újonnan keletkezett fekete lyukkal!
Anyu közben bőszen szervezi az itteni alkotókörét. Már van varrónő, virágkötő, kézimunka specialista, natúrgyógyász meg hasonlók a csapatban. Mindenki a saját értékrendjét tartja a legtrendibbnek, és megpróbálja a többiekre ráerőltetni, de anyu élvezi az ilyesmit. Most éppen az indiai lakberendezést sajátította el az egyik újdonsült barátnőjétől. Folyton iránytűvel futkos, szögeket mér, falat fest, és minden ragyog a tisztaságtól. Hisztériás rohamot kap, ha a gardróbban nem a megfelelő sorrendben lógnak a ruhák, vagy a cipőket szerteszéjjel hagyjuk. Nem tudom meddig bírja ezt idegekkel. A tesóm seperc alatt ki fogja csinálni. A faliórát áthelyezte a nappaliból az előszobába, mert szerinte azért késik el mindenhonnan, mert az óra rossz égtáj felé néző falon van. Pedig szerintem csak azért, mert menthetetlenül szétszórt, és állandóan ötször-hatszor visszaszalad a házba valamiért, amit elfelejtett bepakolni.
Apu Franciaországban, egy bortúrán volt a kollégákkal úgynevezett csapatépítő tréningen. Ez is amolyan „ki bírja jobban a piát” buli lehetett, mint a múltkori szlovákiai síelés. Franciáknál legalább vannak jó kis sajtok, amikkel fel lehet vetetni a túlzásba vitt alkoholt.
Nyaralásról eddig nem esett szó, pedig minden évben el szoktak vinni minket az aggok valahová. Remélem, lesz valami, mert már nagyon mehetnékem van! Egy forró fehér homokos tengerpartra vágyódom, ahol a tenger sós hullámai töretlenül nyaldossák a vakító fövenyt, és a pálmafák árnyékában (Jesszum, mit látok lelki szemeimmel!) kövér német turisták hemzsegnek. Jaj! Még álmodozni sem tudok egy jóízűt.



folytatás a Napló light 2. oldalon :D

3 megjegyzés: